89.rész
Harry
(tekerjetek bele)
A bőre hideg az ajkai fehérek és nem mozdul nem reagál megfogom a kezét hátha szól valamit de semmi...életem legfájdalmasabb érzéseinek egyikét érzem most,hallom hogy az orvos beszél valamit hozzám de leszarom.Csak én és ő vagyunk a szobában,erősen fogom a kezét szinte szorítom,remélem hátha reagált valamit,de nem a próbálkozásom másfél órája semmit se ér. Az ajkaim remegnek az idegtől,a fejem az ágynak döntöttem és egyszer csak arra kelek fel hogy minden sípol és két nővér tessékel fel a székről és lök ki az előtérbe az orvosok is már bent vannak és le van húzva minden,nem tudom visszafogni magam és Emily fut mellém.Nem tudom visszatartani a könnyeimet amik egyre gyorsabban és gyorsabban csorognak le az arcomon,nem tudom mi van bent de hallom a kiabálást a csörömpölést és egyszer csak a zúgásból csak egy hosszú sípolás bennem,érzem hogy a pulzusom fent van az egekben a szívem meg a torkomban dobog,elszámoltam 10-ig...az egyik orvos jött ki a műtőből. Láttam az arcát...kétségbeesett hezitáló...mindenem remegett és forgott velem a világ,mellém ért és megállt.
-Mi megtettünk mindent.-mondta és szerintem látta az arcom,próbáltam megtörölni az arcom de a könnyeim akaratlanul is utat törtek maguknak és nem bírtam magam visszafogni.
-De kevés volt.-mondta nagyon nagyon halkan,itt bennem mindent összeomlott.
Hirtelen felriadtam.
-Harry bácsi...miért sírsz?-kérdezte egy aranyos hang halkan.
-Mi?-kérdeztem és felnéztem. Emily ült mellettem.
-Egy bácsi azt mondta bemehetünk Louis bácsihoz.-mondta és még mindig engem nézett,felállni készültem amikor elkapta a karom.
-Miért sírtál?-kérdezte halkan.
-Én...csak rosszat álmodtam.-töröltem meg a szemeim,leugrott a székről. Benyitottunk,rögtön oda mentem és megfogtam a kezét,láttam hogy félig-meddig ébren van,a kezét simogattam,elmosolyodott.
-Harry..?-kérdezte halkan majd kinyitotta a szemeit,de csak épphogy egy kicsit.
-Igen...?-kérdeztem halkan és a kezét simogattam fogalmam se volt mit kéne csinálnom.
-Szere...tlek...-mondta halkan és a a fejét felém fordította,az arca annyira kis sápradt volt, nagyon rossz volt így látni.
-Kérem ne erőltesse meg magát nagyon.-mondta az egyik nővér,láttam Loun azt a bizonyos "leszarom mosolyt". De ennek most nem volt itt a helye nagyon féltettem...lassan kihúzta a kezét a fogásból majd visszarakta maga mellé.Meglepődtem. Lassan felém nyújtotta a kezét és megsimogatta az arcom,a kezem a kezére tettem,annyira hideg volt a keze,nem szóltam semmit se csak a kezét fogtam és az arcát figyeltem,olyan voltam mint egy gyerek aki csak nézi...nézi nézi és nézi,az ajkam harapdáltam,lassan visszaaludt és a kezét és visszaraktam mellé,lassan felálltam és fölé hajoltam és megpusziltam a homlokát.
-Ugy...e nem m...ész el?-kérdezte halkan.
-Nem...-mondtam és elmosolyodtam,nem is akartam elmenni és most meg végképp nem mentem volna el,visszaültem nem szólt semmit se...bealudt...én a székről néztem és a kezét simogattam...de még mindig nem tudtam mit történt vele...
JÉZUS URAM ISTEN TUDOD HOGY MEGIJEDTEM????????
VálaszTörlésoké... mély levegő.... fhuuu....
Gyerünk Lou, megtudod csinálni! Erős vagy, sikerülni fog! Fel fogsz tudni állni és tovább litek a csodás életeteket Hary-vel!! Meg fogod csinálni!! Sikerülni fog!!
:DDDDDDDDDDDD ez volt a szándékom c: bocsiiii :DDDD
Törléste kis dööööööööög.. nagyon meg ijedtem fhuuuuuuuu te lány meg akarsz ölni.??? :D mi baja Loui-nak.?? :o nagyon kíváncsi vagyok rá.!!! fel fog épülni az én kicsi Boo-m. :D siess a kövi résszel. .:)
VálaszTörléshihi *-* gonosz akartam lenni:'d :DDDnem mondom el :c
Törlés