2014. június 6., péntek

90.rész

90.rész
Megcsókolsz?


Harry

Nem aludtam nem voltam képes elaludni egyszerűen reméltem hátha felébred és csinál valamit,a fejem néha az ágyra tettem helyezkedtem forgolódtam,a nővér rá akart erőszakolni egy fotelt de inkább itt maradtam.
 -H..Harry.-szólalt meg hajnali 1 körül csak úgy hirtelen azt hittem csak álmodom de hallottam a lepedő gyűrődésének a hangját.
 -Igen?-kérdeztem halkan.
 -Alud..j..kérlek...m..menj haza..aludni...-mondta és a fejét lassan vissza is tette a párnára.
 -Nem akarlak itt hagyni és nem is foglak.-simogattam a karját amire csak kicsit elhúzta és a másik oldalra fordította a fejét,a műszereken láttam hogy a pulzusa megemelkedik,nagyon halkan átmentem a túloldalára,és láttam hogy a szemeit próbálja minél erősebben összezárni csak hogy az a pár könnycsepp ami a szemeibe már ott volt...ne gördüljön le az arcán,mikor az első elhagyta a szemét a kezeim közé vettem az arcát és lassan letöröltem.
 -Ne sírj...-mondtam halkan,amire megint csak becsukta a szemeit.
 -Kérlek nyisd ki...-mondtam halkan.
 -Ha nagyon szeretnéd...elmegyek...csak még egyszer nyisd ki...-mondtam halkan és kissé kétségbeesetten,lassan kinyitotta a szemeit én elengedtem az arcát majd lassan kiegyenesedtem.
 -Harry..nem akarom hogy elmenj...-mondta halkan kissé megrökönyödött hangon,ránéztem.Nagyon rossz volt így látni...az orvosok vagy 500 vizsgálatot elvégeztek rajta...és nem mondtak semmit se,nem tudom hogy az ittenieknek lejött-e már hogy mi együtt vagyunk-e de most nem is nagyon foglalkoztatott.
 -Megcsókolsz?-kérdezte halkan.
 -M..most?-kérdeztem halkan,nem tudom honnan jött neki.
-Szeret..tném...-mondta halkan,lassan visszaléptem az ágya mellé és ránéztem.
 -T..térdelj fel...ny..nyugodtan.-mondta halkan,feltérdeltem most én voltam az aki bizonytalan volt. Nem akartam hogy bármi baja legyen...láttam hogy a szemei kicsit felcsillannak,a karjait óvatosan felém nyújtotta közelebb mentem hozzá egészen addig ameddig az arcunk párhuzamos nem lett.
 -J...Jó érzés hogy ilyen k..közel vagy.-mondta halkan.
 -Nekem is..nem is tudod mennyire...-suttogtam,az ajkait lassan az enyémnek nyomta de lassan visszanyomtam a fejét az enyémmel a párnára,a pulzusa szaporább lett.
 -Héé...-mondja halkan és a kezét a kezemre teszi.
 -Csak nyugi...-suttogtam halkan.
 -Velem maradsz és soha nem fogsz elhagyni...?-kérdezte halkan,megráztam a fejem és az ajkamba haraptam.
 -Mond ki kérlek...-halkult el a hangja.
 -Bármi lesz...soha nem foglak elhagyni...és örökké veled maradok...-mondtam halkan.
 -Köszönöm.-mondta halkan,elmosolyodtam és az arcát simogattam,majd nagyon lágyan megcsókoltam a kezei lassan a kezeimet simogatták ez most...annyira jó volt,lassan elhajoltam tőle,a műszerekre néztem...Lou pulzusa sokkal gyorsabb volt.
 -Nincs baj...én mindig ezt érzem...-mondja halkan és látom hogy mosolyog,ez annyira jó érzés.

2 megjegyzés:

  1. Te jó ég, annyira édesek! *-*
    Remélem nincs semmi komoly baja Lou-nak. :c

    VálaszTörlés
  2. mi baja LouI-nak.?? ugye ki fog derülni majd. ? szegény. :( siess a kövi résszel . :) UI a rész nagyon jó volt. !!

    VálaszTörlés